Bokros Lajos: Be fogunk jutni az Országgyűlésbe


Kedvencek / Megosztás

Az MDF-nek lesz szerepe a következő négyéves ciklusban, s ebben mindenféleképpen vezető szerepet akarok játszani – mondta lapunknak Bokros Lajos, az MDF kormányfőjelöltje, aki nyilatkozott arról is, hogy miért hazudik a Fidesz és az MSZP egyaránt, továbbá hogy miért tartja riválisukat, az LMP-t szélsőbaloldali „inkább kommunista mint szocialista” pártnak.

– A Századvég legfrissebb felmérése szerint a miniszterelnökjelöltek közül ön a második legnépszerűbb Orbán Viktor után, viszont toronymagasan a legelutasítottabb. Minek tulajdonítja ezt?

– Örülök, hogy a társadalom egy jelentős része felismerte, hogy alapvető átalakításokra van szükség a gazdaságban. Ugyanakkor azok, akik kizárólag a saját életük bűvkörében élnek, egészen biztosan nem látják be, hogy az általam húsz éve szorgalmazott reformintézkedéseknek van olyan költsége, áldozata, amit az egész országnak meg kell fizetni. Ennek következtében eleve elutasítanak minden olyan gondolatot, amelyről úgy tűnik, hogy ilyen áldozatvállalást követel.

– Arról lenne szó, hogy a népszerűsége magas, mert a közvélemény jelentős része szakmailag elismert, egyúttal rokonszenves embernek tartja, aki – ahogy egy YouTube-videón láthattuk –szambázik is, ha kell, viszont a programját nem fogadják el?

– Nem a programról van szó, hanem arról, hogy a politikai osztály felelőtlenül ígérgető és hazudozó része mindent elkövetett az elmúlt években azért, hogy a társadalom jó néhány tagja ne értse: a nem cselekvésnek van a legnagyobb kára és áldozata. Úgy tűnik föl, mintha a reformok kárt okoznának, ezzel szemben a reformok elutasítása a régi jó életet hozná viszsza. Erről pedig nincs szó, épp ellenkezőleg. A nem cselekvésnek van a legnagyobb kára, amit nehéz megmagyarázni olyanoknak, akik mindössze a saját szűk életük alakulásán mérik a nemzet jövőjét.

–Mesterházy Attila ésVarga Mihály sem mondta, hogy ne lennének azonnali intézkedéseik, ha kormányra kerülnének. Mit ért nem cselekvés alatt?

– De nem reformokról beszélnek, hanem a mai napig is felelőtlenül ígérgetnek. Amikor pedig ezeket az ígéreteket kezdik részben visszavonni, akkor visszabújnak az úgynevezett „nem ismert helyzet” mögé. Azt mondják, először tényfeltáró bizottságot kell létrehozni, augusztusig az majd befejezi a munkáját, miközben ez azt jelenti, hogy az eddigi munkájukat sem végezték el a tiszteletdíjukért. Pontosan lehet tudni, milyen a magyar költségvetés helyzete.

– A felelőtlen ígéretekre mondana példát? Kövér Lászlót idézve, nem leszmozgástere a következő kormánynak,mert a költségvetési hiány nem 3,8 százalékos lesz, hanem annál sokkal magasabb.

– A felelőtlen intézkedések fogják előállítani a 3,8 helyett a 7 százalékos hiányt.

– A Fidesz ígéreteire gondol vagy a kormány intézkedéseire?

– Bajnai Gordon olyan számokat mondott be, amelyeket nemzetközi szervezetek elölről-hátulról ellenőriztek, és amelyek a nemzetközi helyzet alakulásától függően nagyjából teljesíthetők.

– Az IMF szerint is magasabb lesz a hiány.

– Igen, de ez a nemzetközi helyzet hatása. Az eurózónában is válság van, a Görögországgal kapcsolatos bizonytalanság a befektetőket Európa irányában eleve elbizonytalanítja, és végül, de nem utolsósorban, van egy olyan kormány, amely augusztusig nem akar cselekedni, csak vizsgálódni. Ez önmagában is felhajtja a kamatokat, ami a hiány növelésének irányába hat.

– A Fidesz a reformokat széles körű adócsökkentéssel kezdené. Mi a véleménye erről?

– Teljes felelőtlenségnek tartom. Ebből egyetlen munkahely nem lesz, ráadásul a szakképzetlen munkaerő nem fog nagyobb hozzáadott értéket előállítani, mint a minimálbér, ami adómentes. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a mesepártok az ígéretinfláció előállításával foglalkoznak. Mi becsületből sem teszünk végrehajthatatlan ígéreteket. És ha már itt tartunk, hadd hívjam fel a fi gyelmet arra, mit mondott a Népszabadságnak adott interjújában Varga Mihály a svéd nyugdíjrendszerről. Azt állította, hogy a szocialisták még hazudni is rosszul tudnak, mert ismerni kellene a svéd nyugdíjrendszert, ott ugyanis hatvanegy év az öregségi nyugdíj korhatára. Varga Mihálynak abban igaza van, hogy ismerni kellene a svéd rendszert – ott ugyanis hatvanöt év a nyugdíjkorhatár. Ez is példázza, hogy nemcsak az MSZP hazudik, hanem a Fidesz is. A programokra visszatérve, úgy vélem, az MDF programja az egyedüli nem szocialista, a piacgazdaságot elismerő, a versenyt fokozni akaró, a gazdasági növekedést ezzel megalapozni kívánó program. Nem ígérünk mindenkinek nagyobb szeletet a szűkülő tortából, hanem emelt fővel vállaljuk, hogy először a tortát kell növelni, ami a vállalkozóktól függ, s nem az államtól. Mi vagyunk az egyetlenek, akik nem a pártjuk, hanem az ország érdekeit tartják szem előtt. A Fidesszel szemben azt mondjuk: Csak az ország!

– Kérlelhetetlennek látszik a „reformok kritikus tömegének” képviseletét illetően, még ha a megvalósításuk népszerűtlen is. Miért szavazzon a választópolgár arra a programra, amely szerint a 75-ből 25 felsőoktatási intézményt be kellene zárni?

– Azért, mert azt lehet látni, hogy a friss diplomások körében a munkanélküliség 27 százalékos. Látjuk tehát, hogy az egyetemeink és főiskoláink tömegével ontják az elhelyezkedni nem tudó friss diplomások munkanélküli-tartalékseregét. Ezek az intézmények jórészt piacképtelen tudást adnak. A felsőoktatás a diáklétszám bővítésében érdekelt. Ennek alapja a fejkvóta szerinti finanszírozás. Egyenes következmény a minőség romlása. Már a felvételi vizsgakövetelményeket is leszállítják annak érdekében, hogy föl tudjanak venni annyi hallgatót, amennyi szükséges az intézmény túléléséhez. Csak azt nem veszi figyelembe senki, hogy ezzel háromszoros pazarlást végzünk: elpazaroljuk a diák jövőjét, a tanár munkaerejét és az adófizetők pénzét. Szóval, kevesebb, de világszínvonalú egyetem kellene, amelybe bekerülve meg lehetne váltani a belépőjegyet a jólét és a munka világába, s akkor a társadalom jóléte is látványosan emelkedne ahhoz képest, hogy most ez a pazarlás jut osztályrészünkül.

– 1995 végén a szocialisták „I Love Bokros” feliratú pólót viseltek. Mostanában megint előkerültek a pólók. Miért is kellene szeretnünk önt?

– Azért, mert az őszinte, kendőzetlen, becsületes beszéd szerintem önmagában is értékelendő és ritka ebben az országban. Azért, mert valaki nem a népszerűség-hajhászási versenyben akar föltétlenül szépségdíjas helyezést elérni, hanem a becsületességi, őszinteségi, szakszerűségi, korszerűségi és célszerűségi versenyben. Az MDF azzal a programmal, amit az én nevem fémjelez, nem a választásra, hanem a jövőre szegezi a tekintetét. Sajnos ez a jövő nagyon sötét akkor, ha az erős és nagyméretű állam helyett nem lépünk végre az okos, ámde kisméretű, áramvonalas, hatékony, jó minőségű szolgáltatásokat tiszta kézzel és alacsony adminisztratív költséggel előállító állam irányába. Ma is arról van szó ugyanis, hogy a föllendülésünk legnagyobb akadálya az állam túlméretes volta, hatalmasra duzzadt hiánya és adóssága, amely magasan tartja a kamatokat. Ez elszívja az éltető erőforrásokat a vállalkozások elől. A hitelek jóval drágábbak, mint e nélkül lehetnének, s a magas kamatok miatt az állam kamatkedvezményétől, azaz szűkkeblűen osztogatott kegyétől függ, ki lesz a sikeres vállalkozó. Az állam rombolja, torzítja és elnyomja a piacot ahelyett, hogy segítené, fejlesztené, és olyanra szabályozná, ahol a tiszta eszközökkel folytatott verseny mindenki számára egyformán megcsillogtatja a siker lehetőségét. És ennek a sikernek nem az államtól kell függenie, hanem a világpiaci hatékonyságtól. Az okos állam tudja, hogy melyek azok a területek, ahol nem szabad beavatkoznia a piac működésébe. Ugyanakkor az okos államnak a felügyeleti rendszeren keresztül történő szabályozó szerepét kell megerősíteni. A másik oldalon viszont az államnak hatékonyabban kellene beavatkoznia azokon a területeken, ahol vannak feladatai: az oktatásban és az egészségügyben, amely ma temérdek pénzzel csapnivaló szolgáltatásokat állít elő. Tehát pontosan fordítva ülünk a lovon.

– Attól nem tart, hogy az MDF-nek nem hozott annyit a konyhára az SZDSZ-szel kötött szövetség, mint amennyit reméltek, és az MDF-es belharcok is erodálják azt a többletet, amit az ön személye hozhatott?

– Vannak az MDF-en és az SZDSZ-en belül is olyanok, akik azt mondják, jobb lett volna egy úgynevezett Bokros-lista, amihez csatlakozhatott volna a két párt. Ezen az alapon azonban a két párt nem tudott megállapodást kötni. Azon az alapon kötöttek megállapodást, hogy az SZDSZ csatlakozik az MDF-hez, annak programjához és listájához. Én nem vagyok azMDF tagja, nem gondoltam, hogy megmondhatom, milyen körülmények között képes ez a két párt együttműködni. Meggyőződésem, hogy az együttműködés hozadéka messze több volt, mint a kára.

– Állítólag Ikvai-Szabó Imre listára tételét ellenezte, mivel a főpolgármester-helyettes behozza a fővárost körüllengő botrányt a pártba.

– Minden egyes jelölttel szemben felállítottam azt a követelményt, hogy olyanok legyenek, akik nem a politikából, hanem a politikáért élnek. Nem kedvelem a megélhetési politikusokat, mert megvehetők, megvesztegethetők, megfélemlíthetők. Azt szeretem, ha valakinek tisztes polgári szakmája, annak alapján elismert teljesítménye van. Rengeteg ilyen jelöltünk van. Mivel nem ismertem, ezért megkérdeztem az SZDSZ elnökét, szerinte ilyen ember-e Ikvai-Szabó Imre. Retkes Attila azt válaszolta, hogy igen.

– Visszatérve: jó vásár volt az SZDSZ, miközben a liberálisok által felvállalt emberi jogi vonalat az LMP viszi tovább?

– Általános tanulságnak tartom a magam részéről, hogy akkor vagyok hajlandó ezzel a pártszövetséggel együtt működni, ha olyan személyiségek fémjelzik, akik az említett szakmai, erkölcsi követelményeknek toronymagasan megfelelnek. Ha ilyen személyiségeink vannak, akkor ez hozza a liberális szavazóknak azt a részét, akik inkább liberálisok, mintsem szocialisták.

– Miért, az LMP szocialista?

– Szélsőbaloldali párt. Inkább kommunista, mint szocialista.

– Ezt megindokolná?

– Az LMP eleve elutasítja a piacgazdaságot, nagyon erős állami beavatkozást szeretne, a retorikájában sok tekintetben a Jobbikra hasonlít. Magyarország gyarmatosításáról beszélnek, a multinacionális vállalatok kiűzéséről és korlátozásáról, Magyarország önellátásáról és a külföldi függőség csökkentéséről vagy megszüntetéséről. Ezt én képtelenségnek tartom a szabad verseny, a piacgazdaság keretein belül. A XX. század nem hoz példát arra, hogy bármely ország nem piaci gazdasággal, a szabad vállalkozás elnyomásával valaha fel tudott volna zárkózni. Ez a szegénység, a leszakadás receptje. Ami az emberi jogi kérdéseket illeti: a közgazdasági, társadalmi kérdéseket lebecsülő értelmiségiek egy része úgy gondolja, hogy a nem piacgazdaságot is lehet demokratikus felépítménnyel keretezni. Én erre azt mondom, hogy a szabadság oszthatatlan, nem tudok többpártrendszerű, szabad demokráciát elképzelni olyan gazdaságban, ahol nincs szabad verseny.

– Felmérések szerint mégis az LMP áll 9 százalékon, önök pedig alulról súrolják az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

– Az egyik kérdés arról szól, hogy mi a programunk, a másik meg arról, hogy miként tudjuk ezt eladni a hiúság vásárán. Az MDF és az SZDSZ liberáliskonzervatív pártszövetség. A liberális szavazóknak nem a szocializmus, netán a kommunizmus felé hajló részét kívánjuk megszólítani, hanem a klasszikus értékekhez vonzódót. Ha ennek a piaca most szűkebbnek látszik,mint a szocialista, „kommunista emberi jogi” megoldásoké, akkor ezt vállalom, mert a jövőnek dolgozunk, nem a népszerűségnek.

– Azt nyilatkozta, hogy az MDF megtisztulását szolgálják a kilépések. Nemrég távozott azMDF-be 1988-ban belépett Eötvös Mihály , aki azt mondta, hogy az országos lista összeállításában az ön ultimátuma érvényesült. Csapody Miklós ezt azzal egészítette ki, hogy „fenyegetően lépett fel”. Miért megtisztulás, ha ezek az emberek kilépnek?

– Antall József 1989-ben azt mondta, ő a maga részéről nemzeti elkötelezettségű liberális, kereszténydemokrata, konzervatív. Hozzátette, ha bármelyik jelzőt elhagyjuk, már nem igaz az egész. Azt gondolom, az MDF kezd visszatalálni az antalli örökséghez és értékekhez. Ebben fontos a konzervativizmus és a liberalizmus is, ami véleményem szerint hézagmentesen összeillik.

– Úgy tűnik, mégsem.

– De igen. Azok, akik kiléptek, nyilván nem fogadják el ezt az értelmezést, de az én olvasatomban nem is letéteményesei sem a konzervativizmusnak, sem a liberalizmusnak. Érdekes, mihelyst valaki kilép az MDF-től, az ötszörösére növekszik a médiafigyelem. De amikor viszszajön valaki, mint Roszik Gábor, Király Zoltán, Debreczeni József, akkor nem, holott a viszszatértek konzervativizmusát, szabadelvűségét nem hiszem, hogy bárki meg merné kérdőjelezni. Ha szűken közgazdasági szemlélettel közelítem meg a kérdést, akkor azt kell mondjam: azok, akik jönnek, többet hoznak, mint amennyit a kilépők visznek.

– Esetleg vigyenek magukkal még egy embert?

– Nem biztatok senkit a kilépésre. Aki ezeket az értékeket nem tudja felvállalni, attól én tisztelettel, de elbúcsúzok.

– Elhervadt volna a rendszerváltáskori MDF-tulipán?

– Ez már egy másik tulipán. Nem lehet a húsz évvel későbbi Magyarországot összehasonlítani a rendszerváltáskorival. Mások a problémák, súlyos és mély erkölcsi, kulturális válságban van az ország. Ezekre modern, XXI. századi válaszokat kell adni.

– Azt hallani, egy „megfelelő méretű” frakció alakítása esetén hazajönne Brüsszelből. Mekkora a megfelelő méret?

– Ezt most nem tudom megmondani, de mindenképpen be fogunk jutni az Országgyűlésbe, ami óriási lehetőséget nyújt arra is, hogy a politikai tevékenységemet a magyar parlamentben folytassam.

– Dávid Ibolya úgy fogalmazott, hogy ön azt mondta neki: „Ibolya, végigcsinálom”. Meddig? A választásokig vagy a parlamenti ciklus végéig?

– Az MDF-nek lesz szerepe a következő négyéves ciklusban, s ebben vezető szerepet akarok játszani.

Forrás: nol.hu